4. fesztivál, 5 európai film, 100 fős zsűri

Boszorkányüldözéssel és Godard-filmmel jön az idei Scope100

2018. March 2.

Idén március elsején negyedik alkalommal indult el a Scope100 online filmfesztivál. Az itthon a magyarhangya szervezésében zajló filmes mustra idén 5 friss európai filmet mutat be a 100 fős, zártkörű közönségnek, akik egyben maguk a zsűri: ők választják ki a szerintük legjobb alkotást a rendelkezésükre álló egy hónap alatt.

A Scope100 fesztivál idén egyszerre 7 európai országban indul el. Magyarország mellett Csehország, Lengyelország, Litvánia, Norvégia, Portugália és Svédország mutatja be a saját 100 fős zsűrijének országonként változó válogatását.

A magyar Scope100 online filmfesztivál idei filmjei:

AVA

(francia rom. dráma, 105 perc, 2017, r.: Léa Mysius, sz.: Noée Abita, Laure Calamy, Juan Cano)
A film hősnője, a 13 éves Ava megtudja, hogy hamarosan elveszíti látását. Mit tehet egy kamasz? A maga módján próbál megküzdeni a problémával.

A 2017-es Cannes-i Filmfesztiválon a Zsűri Palm Dog-díját és a legjobb filmnek járó SACD-díjat is elnyerő alkotás rendezője, a Palm Springs-ben is különdíjjal jutalmazott Léa Mysius első játékfilmje különleges hangulatú, erőteljes atmoszférájú felnövekvéstörténet a francia tengerpart dűnéi között, a szikrázó kék ég alatt, melyben még a Bonnie és Clyde is találkozik a Rómeó és Júliával. A film “csodálatosan játékos, egyéni vizuális stílusát” méltatva a Stockholmi Filmfesztivál zsűrije a Legjobb operatőri munka díját Paul Guilhaume operatőrnek ítélte.

I AM NOT A WITCH
(brit-francia-német dráma, 90 perc, 2017, r.: Rungano Nyoni, sz.: Benfors ‘Wee Do, Boyd Banda, Kalundu Banda)

A 9 éves afrikai kislányt, Shulát egy apró incidens miatt boszorkánysággal vádolja egy falusi asszony. Rövid tárgyalás után bűnösnek találják, és a sivatag közepén álló boszorkánytáborba szállítják. Itt a többi lakóhoz hasonlóan egy hosszú szalagot kötnek rá, amit egy nagy fához erősítenek. Elmondják azt is: ha valaha elvágja a szalagot, átok száll rá és kecskévé változik.

Egy újkori boszorkányüldözés történetét meséli el első nagyjátékfilmjével a zambiai születésű Rungano Nyoni. A nemrégiben a legjobb debütáló brit filmesnek járó BAFTA-díjat és a Brit Függetlenfilmes díjat Emily Morgan producerrel megosztva elnyerő forgatókönyvíró-rendező izgalmas és provokatív műve a babona és a rituálék kötelékébe ragadt, kegyetlen társadalom képét vázolja fel szatírikus humorral. David Gallego operatőr A kígyó ölelése után ismét költői látványvilágot teremt, ám ezúttal színesben.

REDOUBTABLE
(francia életrajzi dráma, 107 perc, 2017, r.: Michel Hazanavicius, sz.: Louis Garrel, Stacy Martin, Bérénice Bejo)

A némafilmesért Oscar-díjat nyert, litván származású Hazanavicius a francia új hullám ikonikus alakjáról, a már 87 éves Jean-Luc Godardról forgatott gegekkel telepakolt, igencsak tiszteletlen életrajzi filmet. ’68-at írunk. Godard éppen új filmjét forgatja, és beleszeret a 17 éves színésznőbe, Anne Wiazemskybe, akit hamarosan feleségül is vesz. Házasságuk története szolgál keretként a nehéz természetéről ismert zseni és a tehetséges fiatal nő, na meg barátaik életének történetéhez, melynek hátterében már érlelődik a forradalom.

A film alapjául Wiazemsky önéletrajza szolgált, a rendezőt alakító Louis Garrel pedig remekel Godard szerepében: elementáris erővel kelti életre a viták által élő, dühkitörésektől és féltékenységtől sújtott alkotót. Hazanavicius filmje egyfajta nyakatekert hommage nem csak Godard, de az operatőr Raoul Coutard előtt is.

SCARY MOTHER
(grúz-észt dráma, 107 perc, 2017, r.: Ana Urushadze, sz.: Nato Murvanidze, Dimitri Tatishvili, Ramaz Ioseliani)

Az 50 éves háziasszony, Manana dilemmája, hogy választania kell a családanyaság és szenvedélye, az írás között. Késztetését az utóbbira évek óta elfolytja, ám amikor emellett dönt, és beleveti magát, az írás oltárán saját mentális és fizikai létét is feláldozza.

A 2017-es Locarnoi Filmfesztivál legjobb elsőfilmes díja mellett az ifjúsági zsűri díját és a Szarajevói Filmfesztivál fődíját is elnyerő Ana Urushadze feszültséggel debütáló pszichológiai thrillerében a misztikum és a posztszovjet valóság olvad össze, miközben a tradicionális nemi szerepek határait is érvényesen feszegeti.

THE PARIS OPERA
(francia-svájci dokumentumfilm, 110 perc, r.: Jean-Stéphane Bron, sz.: Stéphane Lissner, Benjamin Millepied, Mihail Timosenko, Sir Bryn Terfel)

Szellemes és intim portré a párizsi Operaház legendás kollektívájáról, akik az üvegkalitkából figyelő igazgatótól kezdve a vendégművészeken át a díszletépítő munkásokig és takarítókig mind kiveszik a részüket a világhírű közintézmény zökkenőmentes működésében és nívója fenntartásában.

Jean-Stéphane Bron rendező 2 és fél évet töltött a színfalak mögött kamerájával, rögzítve életük nagy és apró eseményeit, melyek közül a legfontosabbak nem színpadon, hanem a függöny mögött, az öltözőben és az alagsorban történnek. A Moszkvai Filmfesztivál legjobb dokumentumfilmes díjával jutalmazott film egy thriller izgalmával mutatja be a társulat életét – a társadalom metaforájaként. Kötelező darab minden operaimádónak.

A program március 31-én zárul, a zsűritagok szavazással választják ki a szerintük legjobb, és a hazai forgalmazási körülmények között legesélyesebb művet, melyet a magyarhangya 2018 nyarán a hazai mozikban is bemutat.

A Scope100 támogatója a Creative Europe és a Francia Intézet.