Rendezői nyilatkozat

A Lufi a valóság és a lélek kapcsolatát vizsgálja. A tibeti emberek úgy hiszik, hogy amikor a test meghal, a lélek tovább él. A buddhista hit tanításainak és a modern társadalom értékeinek konfrontációja a tibeti emberek életét nagyban befolyásolja napjainkban.

Interjú a rendezővel

Mi inspirálta, hogy elkészítse ezt a filmet?

A háttérsztori egészen banális. Egy nap sétáltam az utcán, amikor megláttam egy lufit szállni a levegőben. Ez a momentum adta meg a film kerettörténetét, amit végül átültettem a forgatókönyvbe.

Körül akartam járni a valóság és a lélek kapcsolatát. A tibeti emberek a lelket halhatatlannak tartják és hisznek a reinkarnációban. Az emberi lét egyik alapvető dilemmáját akartam bemutatni, amikor a lélek konfliktusba kerül a való világgal.

A lufit látva eszembe jutott egy ötlet, amiből végül egy teljes történet kerekedett. Azt gondoltam, hogy ez jó alapja lehetne egy filmek, ezért forgatókönyvet készítettem belőle. Elvittem a filmtervet a pekingi cenzori hivatalba, de elsőre nem fogadták el. Gondolom azért, mert a cselekmény túlságosan őszinte volt. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg sohasem lesz belőle film, ezért novellává adaptáltam. Egy ideig pihentettem, majd néhány módosítás után megint elvittem ellenőrzésre és másodjára már elfogadták.

A valósághoz hozzátartozik a tibeti családok nélkülözése, valamint a tibeti nők lázadása a tradicionális gyermekvállalási szabályok ellen. Hogyan látja ezt a vallást, társadalmi szerepet, biológia nemet érintő dilemmát?

Manapság a legtöbb tibeti nő alkalmazkodik a hagyományos női szerephez. Megtartják a vallásosságukat és minden gyötrelmet szó nélkül elviselnek. Nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, amikor kinyílik a szemük és a bevett normákkal szemben találják magukat.

A cselekménynek nincs egyértelmű lezárása. Ez tudatos döntés volt?

A film organikusan ér véget, ahogy azt a történet megköveteli. Talán ez a fajta befejezés arra utal, hogy a tibetiek – engem is beleértve – végre felülemelkedjenek dilemmáikon.

Meséljen egy kicsit a forgatás helyszínéről!

A legtöbb jelenetet a Csinghaj-tó környékén vettük fel, néhányat pedig a szülővárosomban. A helyszín szerintem tökéletesen illik a történet hangulatához és a régió kultúráját, szokásait is jól tükrözi.

Az írói tevékenysége hogyan befolyásolja a filmkészítési módszereit?

Az írás segít, hogy jobban árnyalni tudjam a film részleteit, azonban a textuális és audiovizuális művészeti formák nagyon eltérő kifejezőeszközöket és nyelvet alkalmaznak. Mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai.