rendező Pema Tseden
író Pema Tseden
szereplők Druklha Dorje, Jinpa, Sonam Wangmo, Yangchuk Tso, Yangshik Tso
Bemutató2021. 04. 30.
Korhatár besorolásIII. kategória (12)
Dargye és felesége, Drolkar állattartással foglalkoznak Tibet egyik eldugott szegletében. Három fiúgyermekük közül még csak egy iskolás, a másik kettőről nagyapjuk segít gondoskodni. Egy apró félreértés azonban megtöri a család harmóniáját, és kínos komplikációkkal kell szembesülniük. A fiatal házaspárnak döntenie kell: a buddhista tanítások vagy a modern társadalom által diktált értékek szerint folytassák az életüket?
Tibet legendás krónikásának – Pema Tsedennek – filmjei a tibeti kultúra eddig ismeretlen arcát mutatják meg. Művei az A-kategóriás filmfesztiválok ünnepelt kedvencei. A Lufi egy költői, filozófikus meditáció a kínai egykepolitikáról, a modern és tradicionális értékek konfliktusáról egy fiatal tibeti pár szexuális életén keresztül. Pema Tsedent egyedi ábrázolásmódja, indirekt humora, gazdag szimbólumvilága a slow cinema kifinomult képviselőjévé teszi. A Lufi a 76-ik Velencei Filmfesztivál Orizzonti szekciójában debütált és elnyerte a Sfera 1932 díjat, majd Shanghaiban, Tokióban, Lisszabonban és Chicagoban is díjazták. A magyarhangya büszkén mutatja be a magyar közönségnek a tibeti kultúra e megkerülhetetlen nagykövetét és hetedik nagyjátékfilmjét, a Lufit.
Rendezői nyilatkozat
A Lufi a valóság és a lélek kapcsolatát vizsgálja. A tibeti emberek úgy hiszik, hogy amikor a test meghal, a lélek tovább él. A buddhista hit tanításainak és a modern társadalom értékeinek konfrontációja a tibeti emberek életét nagyban befolyásolja napjainkban.
Rendezői nyilatkozat
A Lufi a valóság és a lélek kapcsolatát vizsgálja. A tibeti emberek úgy hiszik, hogy amikor a test meghal, a lélek tovább él. A buddhista hit tanításainak és a modern társadalom értékeinek konfrontációja a tibeti emberek életét nagyban befolyásolja napjainkban.
Interjú a rendezővel
Mi inspirálta, hogy elkészítse ezt a filmet?
A háttérsztori egészen banális. Egy nap sétáltam az utcán, amikor megláttam egy lufit szállni a levegőben. Ez a momentum adta meg a film kerettörténetét, amit végül átültettem a forgatókönyvbe.
Körül akartam járni a valóság és a lélek kapcsolatát. A tibeti emberek a lelket halhatatlannak tartják és hisznek a reinkarnációban. Az emberi lét egyik alapvető dilemmáját akartam bemutatni, amikor a lélek konfliktusba kerül a való világgal.
A lufit látva eszembe jutott egy ötlet, amiből végül egy teljes történet kerekedett. Azt gondoltam, hogy ez jó alapja lehetne egy filmek, ezért forgatókönyvet készítettem belőle. Elvittem a filmtervet a pekingi cenzori hivatalba, de elsőre nem fogadták el. Gondolom azért, mert a cselekmény túlságosan őszinte volt. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg sohasem lesz belőle film, ezért novellává adaptáltam. Egy ideig pihentettem, majd néhány módosítás után megint elvittem ellenőrzésre és másodjára már elfogadták.
A valósághoz hozzátartozik a tibeti családok nélkülözése, valamint a tibeti nők lázadása a tradicionális gyermekvállalási szabályok ellen. Hogyan látja ezt a vallást, társadalmi szerepet, biológia nemet érintő dilemmát?
Manapság a legtöbb tibeti nő alkalmazkodik a hagyományos női szerephez. Megtartják a vallásosságukat és minden gyötrelmet szó nélkül elviselnek. Nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, amikor kinyílik a szemük és a bevett normákkal szemben találják magukat.
A cselekménynek nincs egyértelmű lezárása. Ez tudatos döntés volt?
A film organikusan ér véget, ahogy azt a történet megköveteli. Talán ez a fajta befejezés arra utal, hogy a tibetiek – engem is beleértve – végre felülemelkedjenek dilemmáikon.
Meséljen egy kicsit a forgatás helyszínéről!
A legtöbb jelenetet a Csinghaj-tó környékén vettük fel, néhányat pedig a szülővárosomban. A helyszín szerintem tökéletesen illik a történet hangulatához és a régió kultúráját, szokásait is jól tükrözi.
Az írói tevékenysége hogyan befolyásolja a filmkészítési módszereit?
Az írás segít, hogy jobban árnyalni tudjam a film részleteit, azonban a textuális és audiovizuális művészeti formák nagyon eltérő kifejezőeszközöket és nyelvet alkalmaznak. Mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai.
Interjú a rendezővel
Mi inspirálta, hogy elkészítse ezt a filmet?
A háttérsztori egészen banális. Egy nap sétáltam az utcán, amikor megláttam egy lufit szállni a levegőben. Ez a momentum adta meg a film kerettörténetét, amit végül átültettem a forgatókönyvbe.
Körül akartam járni a valóság és a lélek kapcsolatát. A tibeti emberek a lelket halhatatlannak tartják és hisznek a reinkarnációban. Az emberi lét egyik alapvető dilemmáját akartam bemutatni, amikor a lélek konfliktusba kerül a való világgal.
A lufit látva eszembe jutott egy ötlet, amiből végül egy teljes történet kerekedett. Azt gondoltam, hogy ez jó alapja lehetne egy filmek, ezért forgatókönyvet készítettem belőle. Elvittem a filmtervet a pekingi cenzori hivatalba, de elsőre nem fogadták el. Gondolom azért, mert a cselekmény túlságosan őszinte volt. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg sohasem lesz belőle film, ezért novellává adaptáltam. Egy ideig pihentettem, majd néhány módosítás után megint elvittem ellenőrzésre és másodjára már elfogadták.
A valósághoz hozzátartozik a tibeti családok nélkülözése, valamint a tibeti nők lázadása a tradicionális gyermekvállalási szabályok ellen. Hogyan látja ezt a vallást, társadalmi szerepet, biológia nemet érintő dilemmát?
Manapság a legtöbb tibeti nő alkalmazkodik a hagyományos női szerephez. Megtartják a vallásosságukat és minden gyötrelmet szó nélkül elviselnek. Nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, amikor kinyílik a szemük és a bevett normákkal szemben találják magukat.
A cselekménynek nincs egyértelmű lezárása. Ez tudatos döntés volt?
A film organikusan ér véget, ahogy azt a történet megköveteli. Talán ez a fajta befejezés arra utal, hogy a tibetiek – engem is beleértve – végre felülemelkedjenek dilemmáikon.
Meséljen egy kicsit a forgatás helyszínéről!
A legtöbb jelenetet a Csinghaj-tó környékén vettük fel, néhányat pedig a szülővárosomban. A helyszín szerintem tökéletesen illik a történet hangulatához és a régió kultúráját, szokásait is jól tükrözi.
Az írói tevékenysége hogyan befolyásolja a filmkészítési módszereit?
Az írás segít, hogy jobban árnyalni tudjam a film részleteit, azonban a textuális és audiovizuális művészeti formák nagyon eltérő kifejezőeszközöket és nyelvet alkalmaznak. Mindkettőnek megvannak a maga sajátosságai.
Velencei Filmfesztivál (2019) - Sfera 1932-díj
Fesztiválszereplések
Velencei Filmfesztivál (2019) - Sfera 1932-díj