Az Arany spatula

Rendezői nyilatkozat

Amikor elmerültem Carrbridge közösségének életében, szerethető, szellemes és rokonszenves embereket ismertem meg. Arra a visszatérő kérdésre, hogy miért indultak el ezen a versenyen, és mi motiválja őket, szinte mindegyikük ugyanazt válaszolta: „Csak kellett valami, amivel elfoglalom magam…”

Ebben a válaszban van valami játékos, mélyről jövő, keresetlen őszinteség.

Az Arany Spatula az apró furcsaságok és az álmok világába vezet: hétköznapi emberek történetét meséljük el, akikben mindannyian magunkra ismerhetünk.

A zabkásafőző verseny örömteli abszurditása mögött azonban végig ott húzódik a feszültség is. A falusi élet, ahogyan ma ismerjük, eltűnőfélben van. A szereplők közül sokan idősek, mégis ők viszik tovább a közösség hagyományait. Közben újra és újra Dylan Thomas A mi erdőnk alján című művének játékos optimizmusa jut eszembe, a maga kavargó, álmodozó falusi univerzumával. Mi is hasonló terepen járunk: egy egyszerre kicsi, mégis hatalmas világot dokumentálunk, annak minden humorával, bájával és szerethető különösségével együtt.

Operatőri koncepció és a helyszín

Az első carrbridge-i terepszemlék során, amikor kamerával jártuk be a helyszíneket, hamar kiderült, hogy a falu közösségi és privát terei a különcségük miatt izgalmas lehetőséget kínálnak egy játékos képi világ megteremtésére.

Az operatőri megközelítést olyan fotográfusok munkái inspirálták, mint August Sander és Martin Parr, akik a falusi életet vizsgálták, valamint azok a dokumentumfilmes hagyományok, amelyek témáikat és helyszíneiket vizuálisan is játékos, karakteres módon mutatják be. Ilyen például Errol Morris Vernon, Florida című filmje vagy Lance Oppenheim Some Kind of Heaven című alkotása.

A film képi világa ezért tudatosan ambiciózusabb és stilizáltabb a megszokott „légy a falon”-típusú dokumentarista megközelítésnél. Emeltebb, karakteres portrét szerettünk volna adni a faluról és lakóiról.

Carrbridge egyszerre furcsa és csodálatos hely. A skót felföldön fekszik, és lenyűgöző természeti szépségéről, mély történelmi gyökereiről, inkluzív közösségéről ismert. Sokan a felföld egyik rejtett gyöngyszemének tartják.

A mindössze 708 lakosú falu vidám mindennapjai a közösségi ház köré szerveződnek, ahol a bajnokságot is rendezik. Emellett fontos találkozási pont a helyi kocsma, a pékség, a bolt és a templom is. A nyitó stáblista miniatűr képei egy mesekönyvszerű falun vezetnek végig minket, majd az egyik főszereplő, Charlie segítségével a település múltjába is betekintést nyerünk.

A film során több falubelit is látunk, akik nehéz múlttal, betegségekkel és veszteségekkel küzdenek . Történetük azt mutatja meg, hogy a hagyományok hogyan tölthetnek meg egy közösséget élettel és humorral.

Dimitri Zaunders