Az arany spatula

Rendezői nyilatkozat

Amikor elmerültem Carrbridge közösségének életében, szerethető, szellemes és rokonszenves embereket ismertem meg. Arra a visszatérő kérdésre, hogy miért indultak el ezen a versenyen, és mi motiválja őket, szinte mindegyikük ugyanazt válaszolta: „Csak kellett valami, amivel elfoglalom magam…”

Ebben a válaszban van valami játékos, mélyről jövő, keresetlen őszinteség.

Az Arany Spatula az apró furcsaságok és az álmok világába vezet: hétköznapi emberek történetét meséljük el, akikben mindannyian magunkra ismerhetünk.

A zabkásafőző verseny örömteli abszurditása mögött azonban végig ott húzódik a feszültség is. A falusi élet, ahogyan ma ismerjük, eltűnőfélben van. A szereplők közül sokan idősek, mégis ők viszik tovább a közösség hagyományait. Közben újra és újra Dylan Thomas A mi erdőnk alján című művének játékos optimizmusa jut eszembe, a maga kavargó, álmodozó falusi univerzumával. Mi is hasonló terepen járunk: egy egyszerre kicsi, mégis hatalmas világot dokumentálunk, annak minden humorával, bájával és szerethető különösségével együtt.