Sajókaza 3000 lakosú község Kelet-Magyarországon, otthona az egyre növekvő lélekszámú, de elképesztő szegénységben élő roma kisebbségnek és egy előítéletekkel teli, elöregedő magyar populációnak. A két csoport között tapintható a feszültség. Azonban néhány évvel ezelőtt két, egymástól nagyon különböző háttérből érkező buddhista reményt hozott a község életébe – az ott élők nem kis megrökönyödésére.
Orsós János roma származású Waldorf-tanár és a szociológus és a politikusi pályát otthagyó Derdák Tibor megalapították a buddhista Ámbédkar Iskolát a község és a roma gettó határán. Ez a tanintézmény lehetőséget teremtett a legszegényebb roma családok gyerekei számára is, hogy eljuthassanak az érettségi vizsgáig. Orsóst és Derdákot az indiai kirekesztettek kasztja, az érinthetetlenek története inspirálta. Az ortodox hindu hagyomány szerint aki Indiában az érinthetetlen kasztba született, nem juthatott oktatáshoz, nem szerezhetett tulajdont, csak a legalantasabb munkákat vállalhatta el, és nem léphetett fizikai érintkezésbe a magasabb kasztbéliekkel. 1956-ban egyikük, Bhimrao Ámbédkar hivatalosan áttért a buddhista hitre, ezzel áthágta a hindu kasztrendszer szigorú szabályait. Ámbédkar később ügyvédként és polgárjogi harcosként vált ismertté, mielőtt miniszter lett Indiában. Példáját milliók követték, akik néhány éven belül wc-pucolókból orvosok, mikrobiológusok vagy köztisztviselők lettek. Orsós és Derdák feltette a kérdést: miért ne lenne ugyanez lehetséges Európa érinthetetlenjei, a romák esetében?
A film a két férfi elszánt küzdelmét mutatja be az egyre növekvő hatalommal bíró szélsőjobboldali párt, a Jobbik előítéletei és agressziója ellen, és a romák rezignáltsága ellen, akik nem látják egy jobb jövő lehetőségét a napi roboton és a guberáláson túl.
A film emellett bemutatja az Ámbédkar Iskolába járó roma gyerekek világát is. Amál egy soktagú család tagja. Kezdetben nem akar iskolába járni, de végül mégis elmegy, és önbizalomtól duzzadó fiatal lánnyá válik. Ferenc 17 évesen már apa, aki végül otthagyja az iskolát, hogy „élő szoborként” mutatványoskodjon német nagyvárosok sétálóutcáin. Mónika eminens tanuló, aki ügyvéd szeretne lenni, de megbukik a vizsgán és szégyenkezve tér haza. Andrásnak nincs apja, szimbiózisban él anyjával. Arról álmodozik, hogy egyszer lesz egy tengerparti háza.
Ezek a történetek nem kiglancolt sikersztorik, inkább személyes sorsok, amelyek bemutatják, milyen hosszú az út a romatelepről az egyetemig. Orsós János maga is folyamatosan megkérdőjelezi munkája hasznosságát. A film végén Indiába utazik inspirációért. Ismét megtapasztalja, hogy találták meg India érinthetetlenjei politikai és spirituális szabadságukat, és egy tömeggyűlésen felszólalva megígéri, hogy nem adja fel. Visszatér Magyarországra és folytatja küzdelmét, bár tudja, hogy akár többszáz évbe is telhet, míg pártfogoltjainak helyzete tartósan megváltozhat.
