Korhatár: IV. kategória (16)Bemutató: 2025. 03. 02.
8.9/10 (9,598 szavazat)
Metascore: 79/100
rendező Walter Salles
író Heitor Lorega, Marcelo Rubens Paiva, Murilo Hauser
szereplők Fernanda Montenegro, Fernanda Torres, Selton Mello
Bemutató2025. 03. 02.
Korhatár besorolásIV. kategória (16)
Eunice boldogan él férjével és közös gyermekeikkel Rio de Janeiróban. A férj, Rubens Paiva azonban ellenzéki politikus, az épp regnáló katonai diktatúra egyik hangos kritikusa, így 1971-ben a hatóságok erőszakkal elviszik őt otthonából. Eunice és a gyerekek így nemcsak a családfő hiányával, de az elnyomó rendszer valódi arcával is szembesülnek. Évekig várják haza Rubenst, aki lehet, hogy soha nem térhet már haza. Eunice azonban nem nyugszik, és elhatározza: megkeresi eltűnt férjét.
Walter Salles családdrámába oltott politikai krimije a később ügyvédként és emberi jogi aktivistaként híressé vált Eunice Paiva szemszögéből mutatja be Brazília történelmének egyik legsötétebb időszakát. A film Eunice és Rubens legidősebb fiának, Marcelo Rubens Paivának az azonos című könyve alapján készült, aki apja eltűnése idején 11 éves volt. A három Oscar-díjra jelölt (legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb női főszereplő) Én még itt vagyok nagyszabású, évtizedeken átívelő, megrázó portré egy családról, akik az igazság keresésére tették fel az életüket.
A filmről
Az Én még itt vagyok hihetetlen sikerszériát fut, ősszel a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, majd a New York-i és a torontói filmfesztiválok programjában is szerepelt. Fernanda Torres-t olyan színésznők társaságában jelölték Golden Globe-ra a legjobb női főszereplők kategóriájában, mint Nicole Kidman, Angelina Jolie, Tilda Swinton és Kate Winslet, kisebb meglepetésre pedig első brazil színésznőként meg is kapta a díjat. A filmben Torres mellett szerepel az ő édesanyja, Fernanda Montenegro is, akit ugyanúgy egy Walter Salles-rendezés, a Központi pályaudvarban nyújtott alakításáért jelöltek Golden Globe-ra és Oscarra 1999-ben.
A filmről
Az Én még itt vagyok hihetetlen sikerszériát fut, ősszel a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, majd a New York-i és a torontói filmfesztiválok programjában is szerepelt. Fernanda Torres-t olyan színésznők társaságában jelölték Golden Globe-ra a legjobb női főszereplők kategóriájában, mint Nicole Kidman, Angelina Jolie, Tilda Swinton és Kate Winslet, kisebb meglepetésre pedig első brazil színésznőként meg is kapta a díjat. A filmben Torres mellett szerepel az ő édesanyja, Fernanda Montenegro is, akit ugyanúgy egy Walter Salles-rendezés, a Központi pályaudvarban nyújtott alakításáért jelöltek Golden Globe-ra és Oscarra 1999-ben.
Rendezői kommentár
Amikor először olvastam Marcelo Rubens Paiva könyvét, mélyen megérintett. Paiva elsőként mesélte el a desaparecidos – azok az emberek, akik a brazil diktatúra alatt tűntek el nyomtalanul – történetét a túlélők szemszögéből. Eunice Paiva, egy ötgyermekes édesanya tapasztalatain keresztül egyszerre tárult fel a veszteség feldolgozásának terhe, és egy történelmi seb, amitől a mai napig szenved a nemzetünk. Ez a film rendkívül személyes: ismertem ezt a családot, és barátok voltunk a Paiva-gyerekekkel. Az otthonuk máig élénken él az emlékeimben. Az alatt a hét év alatt, míg az Én még itt vagyok megszületett, Brazília ismét veszélyesen közel sodródott az 1970-es évek disztópiájához – ez pedig még sürgetőbbé tette ennek a történetnek az elmesélését.
Rendezői kommentár
Amikor először olvastam Marcelo Rubens Paiva könyvét, mélyen megérintett. Paiva elsőként mesélte el a desaparecidos – azok az emberek, akik a brazil diktatúra alatt tűntek el nyomtalanul – történetét a túlélők szemszögéből. Eunice Paiva, egy ötgyermekes édesanya tapasztalatain keresztül egyszerre tárult fel a veszteség feldolgozásának terhe, és egy történelmi seb, amitől a mai napig szenved a nemzetünk. Ez a film rendkívül személyes: ismertem ezt a családot, és barátok voltunk a Paiva-gyerekekkel. Az otthonuk máig élénken él az emlékeimben. Az alatt a hét év alatt, míg az Én még itt vagyok megszületett, Brazília ismét veszélyesen közel sodródott az 1970-es évek disztópiájához – ez pedig még sürgetőbbé tette ennek a történetnek az elmesélését.