Csajkovszkij felesége

Rendezői kommentár

Csajkovszkij feleségéről szóló filmem a világhírű zeneszerző magánéletébe enged betekintést. Az életmű ezen részleteit évtizedekig titkolták, tabunak számított, nem csoda, ha legendák övezik. A szovjet időkben a zeneszerző összes „etikátlan” és „bűnös” levele, naplója indexen volt. A kommunista propaganda úgy faragott belőle Nagy Nemzeti Zeneszerzőt, hogy az emberi tulajdonságait mind eltitkolta. Így alkotta meg a mai napig lappangó makulátlan művész nimbuszát, míg elhallgatott homoszexualitása a rosszízű pletykák és vulgáris féligazságok melegágyává vált.

Csajkovszkij szexualitása természetesen nem kötődik szorosan a zenéjéhez, ám hogy azt teljes egészében tudjuk élvezni nem árt ismernünk az embert is mögötte.

A történetünk azon levelekből és naplórészletekből állt össze, amik még fennmaradtak, és amelyeket Alexander Poznansky publikált a hiánypótló tanulmányában. A Yale egyetem professzora sokat tett Csajkovszkij magánéletének dokumentálásáért.

A film 1877-ben kapcsolódik be Csajkovszkij és Miljukova életébe, amikor a komponista még csak 37, új neje pedig alig 28 éves; és egészen 1893-ig, Pjotr Iljics haláláig kíséri őket. A történet Antonyina szemszögéből bontakozik ki, a közönség rajta keresztül ismeri meg a nagy zeneszerzőt, míg háttérben az Orosz Birodalom fénykora elevenedik meg. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a 19. század második felében a nőknek vajmi kevés joguk volt az orosz társadalomban. Elválni csak bírósági végzéssel lehetett, ha egyáltalán.