Agnès Varda 1928-ban a belgiumi Ixelles-ben született és itt nőtt fel négy testvérével. 1940-ben a családja Dél-Franciaországba költözött a világháború elől menekülve. Tinédzser éveit Sète-ben töltötte, majd Párizsba költözött, ahol az École du Louvre hallgatója volt és fényképezést tanult az École de Vaugirard esti képzésén. Varda 1948-ban kezdett fotósként dolgozni Jean Vilar oldalán, a neves színész és színházi rendező ekkor alapította meg az Avignon-i Színházfesztivált, majd később a párizsi Théâtre National Populaire-t. Varda első saját kiállítását 1954-ben a saját udvarán rendezte meg. Ugyanabban az évben kezdett filmezni autodidakta módon. Megalapította többedmagával a Ciné-Tamaris nevű céget, és megrendezte első játékfilmjét Párbeszéd címmel, mellyel kiérdemelte a „francia új hullám nagyanyja” titulust.
Azóta számos rövidfilmet és egész estés filmet rendezett, játékfilmeket és dokumentumfilmeket egyaránt. 2003-ben vizuális művészi karrierjét is megkezdte a velencei Biennálén. Varda Párizs 14. kerületében, a Rue Daguerre-en lakik. Férje az 1990-ben elhunyt, szintén filmes Jacques Demy volt. Közös gyermekük Rosalie Varda-Demy, aki jelmeztervezőből látványtervező és producer lett; valamint Mathieu Demy, színész és rendező.

JR 1983-ban született Párizs mellett, jelenleg Párizs és New York között ingázva él. 2001-ben talált egy kamerát a párizsi metróbanm és dokumentálni kezdte élményeit a metróban és a háztetőkön, majd a fotókat kültéri városi falakra ragasztotta. Ez vált védjegyévé munkássága kezdetén, mely nagyrészt óriási méretű fekete-fehér fotókból áll. JR szabadon állítja ki munkáit világszerte, olyan emberek figyelmét is felkeltve, akik alapvetően nem járnak múzeumba. Fotói arcokat és emberi történeteket mutatnak be a francia külvárosoktól kezdve Törökországig, a Times Square-től a párizsi Pantheonig, a kenyai gettóktól a brazil favellákig. Miközben a képeket felragasztja, a helyi közösség tagjai is részt vesznek a művészi folyamatokban, és semmi nem különíti el az alkotókat a befogadóktól. Mivel ő maga anonymus marad, és soha nem magyarázza el hatalmas képeit, bőven hagy teret a befogadásra tárgya / hősei és a járókelők / értelmezők találkozására. JR munkájának esszenciája: kérdéseket feltenni.