A szereplőkről

Emily Beecham

Emily Beecham a Daphne c. filmben nyújtott alakításáért legjobb színésznő kategóriában jelölve volt egy BIFA-ra, valamint a Critic’s Circle és az Evening Standard díjaira is. Ezenkívül szerepelt Julian Jarrold Sulphur and White c. filmjében, a Coen testvérek Ave, Cézár! c. filmjében és az Into the Badlands c. sorozatban is. A boldogságvirágban nyújtott alakításért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat Cannesban.

Ben Whishaw

A színpadon és képernyőn is elismert és díjazott színész, legutóbb egy Golden Globe-ot tudhatott magáénak az Egy nagyon angolos botrány c. sorozatban nyújtott alakításáért. Filmes munkái közé tartoznak a Parfüm: Egy gyilkos története, az Utolsó látogatás, a Fényes csillag, A homár, a Dallam, a Felhőatlasz, a Marry Poppins visszatér és a Paddington c. filmek, valamint ő játszotta Q szerepét az utóbbi James Bond filmekben. Legutolsó munkája Armando Iannucci The Personal History of David Copperfield c. filmje.

Rendezői nyilatkozat

A furcsaság

A filmnek az volt az alapötlete, hogy minden embernek van egy rejtett oldala, amit más sosem fog meglátni, vagy értékelni, az adott személy talán még magán sem veszi észre. Van bennünk valami különös, ami egyszer csak előtör és az eddig igaznak vélt dolgokat, hirtelen felülírja. Tegyük fel, hogy valaki, akit régóta ismerünk, hirtelen furán kezd el viselkedni. Egyre jobban eltávolodik tőlünk. A kölcsönös megértés, az empátia és a szimbiózis vágya nem teljesül be.

Ebben az értelemben A boldogságvirág egy parabola arról, hogy mi is olyan különös bennünk, emberekben. Ez a filmben úgy válik tetten érhetővé, hogy egy növény testesíti meg azt, ami képes megváltoztatni az embereket. Ennek a változásnak a következménye pedig az, hogy egy már jól ismert, biztonságot jelentő állapot elvész: a kötelék két ember között.

A forgatókönyv

Miközben a forgatókönyvön dolgoztunk Geraldine Bajard-ral, a legnagyobb kihívás az volt, hogyan teremtsünk egy olyan atmoszférát, amiben a szereplők integritása megkérdőjelezhetővé válik a néző számára.

Azt akartuk, hogy több lehetséges interpretáció születhessen a néző fejében: a karakterekben végbemenő furcsa változásoknak az oka egyrészt lehet pszichológiai eredetű, de a növény pollenje is okozhatja. Lehet, hogy az egész csak Bella és Alice agyának a szüleménye és a valóságban mindez meg sem történik.

A legnagyobb kihívás az volt, hogy olyan jeleneteket találjunk ki, amelyekben folyamatosan jelen van ez a kétértelműség, így a néző sosem lehet teljesen biztos abban, hogy mi történik valójában.

Dolgoztunk már hasonló dramaturgiai kihívásokon együtt korábban. A Lourdes c. filmemben a csoda létezéséről és annak az ellenkezőjéről kellett meggyőzni nemcsak a Vatikánt, de az Ateisták Szövetségét is, és végül mindegyikük díjazta a filmet Velencében.

Egy anya szerelme

Tündérmesékben, de nem csak ott még mindig úgy ábrázolják az anyákat, mint akik valamilyen láthatatlan módon elválaszthatatlanok a gyermeküktől. Jobb esetben ez a kötődés szeretetből fakad és ez az erős kötelék legitimizálja az anya felelősségteljes viselkedését a gyereke iránt. Minden dolgozó anya számára ismerős lehet a következő, tulajdonképpen számonkérő kérdés: ’És a gyerekre ki vigyáz, mikor te dolgozni mész?’ A boldogságvirág egy olyan anyát helyez középpontba, akit furdal a lelkiismerete, hogy a munkája miatt nem fordít elegendő időt gyermekére. Alice érzései ellentmondásosak hiszen van egy másik gyermeke is – Jancsika, a virág. Ezt a gyermekét sem akarja elhanyagolni, ugyanolyan fontossággal bír számára. Vajon végül melyik gyermekét fogja választani?

Őrült nők

Mind a két női karakter – Alice és Bella is – labilis lelkileg. Alice rendszeresen jár pszichoterápiára, ahol a rossz lelkiismeretét, a munkamániáját és a legbelsőbb félelmeit osztja meg a terapeutájával. Kiderül, hogy Alice karrierjére nézve a legnagyobb veszély, (a növény megváltoztatja az embereket és elidegeníti őket szeretteiktől) igazából titkolt vágyként is értelmezhető: megszabadulni a gyereknevelés terhétől. Egy kicsit több időt szeretne magára szánni, ami egy teljesen reális kívánság és ezért nem akarja hibáztatni magát. Mikor végre megkapja ezt a szabadságot, a film boldog véget ér.

Frankenstein

Alice két különböző dolgot alkotott, de mindkettő kezd kicsúszni a kezei közül: Janót, fiát és Jancsikát, a virágot. A növény a saját létezéséért küzd: pollenjét kiszámíthatatlan időközönként bocsátja ki. Vajon azzal próbálja biztosítani a faj fennmaradását, hogy megfertőzi az embereket, és el is idegeníti őket környezetüktől? Tehát, aki megfertőződött, innentől kezdve a faj túlélését szolgálja majd? Ez a teória teljesen elképzelhetetlennek és nevetségesnek tűnik Alice számára – legalábbis egy darabig.

Manapság olyan élőlények is körülvesznek bennünket, amik genetikailag módosítottak így sosem tudhatjuk biztosan, hogy pontosan milyen veszélyt rejtenek magukban. Lehet, hogy semmilyet, de nem tudhatjuk biztosan. Néhányan azt gondolják, hogy emiatt elővigyázatosabbnak kellene lennünk, mások pedig azt, hogy az ember mindent kontroll alatt tart, nincs mitől tartanunk. Anélkül, hogy állást foglalnék ebben a kérdésben, engem az érdekel leginkább, hogyan bolondítja majd meg az életünket a tudományos felfedezések híre, és az internetre felkerült féligazságok özöne. Nyomasztó, hogy tudósok is érvelnek olyan dolgok mellett, amit nem tudnak bizonyítani. A mostani helyzet tökéletes táptalajként szolgál az összeesküvés elméleteknek.

A dizájn

Számomra A boldogságvirág esztétikája és designja sokkal absztraktabb és mesterségesebb mint a korábbi filmjeimé. Az Őrült szerelem volt talán az egyik véglet, hiszen abban próbáltunk egy történelmi korszakot megjeleníteni, ami már önmagában fantáziadús. Egyikünk sem élt abban a korban, csak fényképek segítségével próbáltuk kitalálni, hogy milyen is lehetett, de már ez is magán hordozza egy másik művész interpretációját. Egy már kitalált világhoz adod hozzá a saját ötleteidet. A boldogságvirágnál már előre volt egy olyan érzésem, hogy itt ezt is túl fogjuk szárnyalni. Alapvetően üvegházak, laboratóriumok – tehát a valóságban is létező helyek inspiráltak bennünket, a végeredmény mégis fantáziavilágnak látszik. Ez az esztétikai döntés azért született meg, mert a történet meseszerűségét akartuk vele kihangsúlyozni. Például a színeknél mentazöldet és fehéret választottunk, valamint a virágot élénk vörösnek képzeltük el. Ezek a tulajdonképpen gyermeteg színek szintén a tündérmesék és fabulák világát közvetítik. Alice vörös, gombafrizurája is részét képezi ennek az ötletnek.

Ami a kosztümöket illeti – a nőverem, Tanja Hausner készítette őket, már az első filmemtől kezdve együtt dolgozunk. Közösen gondoltuk ki a ruhák stílusát. A jelmezeket látva, nem tudnád belőni, hogy milyen korban játszódik a történet. A jelmeztervezésnél a fő koncepció tehát az volt, hogy egy önálló valóságot teremtsen meg – amibe olyan ikonikus darabok is belekerültek, mint a gyöngyfülbevaló, vagy piros kalap – és a színek nyilvánvalóan a díszlethez alkalmazkodjanak. A nevetséges ruhák és nem testhez álló zakók egyfajta humort is közvetítenek. A képi világra ugyanez mondható el. Az volt a személyes benyomásom, hogy minél hosszabb ideig dolgoztunk együtt Martin Gschlachttal, annál inkább el tudtunk rugaszkodni a valóságtól és a kötött szabályoktól. Mindkettőnk fantáziáját a film esztétikája és képi világa izgatta. A kameraállások is megkérdőjelezik a történet valószerűségét azzal, hogy a perspektívákat gyakran váltogattuk – a néző nem láthat mindent – és tökéletesen egyensúlyban tartjuk, hogy minek kell rejtve maradnia, vagy éppen felbukkannia a kétértelműség fenntartása érdekében. A néző tudatában van annak, hogy mindaz, amit lát csak egy szelete a történetnek és közben felmerül benne a kérdés, vajon mi történik ott, ahova a kamera nem jut be. A vizuális- és narratív döntések tulajdonképpen a hiányt próbálják kiemelni: mi az, amit nem láthatunk, és mi az ami rejtve marad?

Például az egyik jelenetben Bella felszólal: „Azt gondolom, hogy Jancsika pollenje az oka mindennek” – a kamera közelít felé, majd rögtön eltávolodik, ami azt a hatást kelti, mintha nem mondana igazat.

A zene

Ez az első filmem, amiben a zene tényleg filmzeneként működik. A zeneszerző a japán Teiji Ito volt, aki Maya Deren experimentális filmjeinek zenéjét szerezte. Deren filmjei a fő inspirációforrás számomra rendezőként, azt hiszem, hogy a munkámra ő van a legnagyobb hatással. A vágástechnika, a kivitelezés, a zene – minden elem magával ragadó a filmjeiben. Filmjei izgalmasak, érzelmesek, olykor félelmetesek, de egyúttal absztraktak is – képesek egyszerre behúzni és eltávolítani. Mikor meghallgattam Teiji Ito Watermill c. albumát, az az érzésem támadt, hogy ez a zene a filmemhez íródott. Amikor a storyboardot rajzoltam, folyamatosan az album ment a fejemben – pontosan tudtam, hogy a zene bizonyos részei melyik jelenethez fognak illeni. Ez az oka annak, hogy a film dinamikája és a narratíva nagyon erősen összhangban vannak a zenével. Mindeközben a zene nagyon sajátos jellegének köszönhetően, önálló entitása is megmarad.

A nyelv

Ez az első filmem angol nyelven és meglepő volt azt tapasztalni, hogy milyen üdítő is lehet idegen nyelven dolgozni. Bizonyos kifejezések angolul sokkal természetesebbnek hangzanak, míg németül nevetségesnek, vagy mesterkéltnek tűntek. A forgatást is nagyon élveztem, hiszen mikor idegen nyelven dolgozol, sokkal fókuszáltabb vagy, nem akadsz fenn minden apróságon. Ez a távolított nézőpont sokat segített, például olyankor, mikor egy jelenetről kellett eldönteni, hogy működik-e vagy sem. Ebben a távolságtartásban segít az idegen nyelv.

A boldogságvirág kultusz

A növénynemesítéssel kapcsolatos kutatás nagyon izgalmas volt. Mik azok a növények, amelyeket mesterségesen lehet előállítani, miért, és mik a piac igényei. Megérteni azt, hogy mik azok a kritériumok, amelyek fontosak egy növény esetében, például mitől lesz eladható és népszerű a piacon. Mik az aktuális trendek és irányzatok ezen a területen? Mi az, ami a tudományra és mi az, ami a gazdaságra van kedvező hatással? És mégis mik a különböző döntéshozók érdekei?

Például a haszonnövényeknél a legfontosabb szempont az, hogy az ellenálló képességüket fejlesszék. A dísznövények esetében viszont az illat kerül előtérbe, ennek is szentelik a legtöbb kutatást. Az utópia, hogy egy virág illata képes boldoggá tenni az embert valóban létezik. Amikor megszagolsz egy virágot, szinte azonnal mosolyra fakadsz – végtére is számunkra ez a fő funkciója egy virágnak. Gyönyörűek és illatosak legyenek. A kutatásom során kiderült, hogy nincsen univerzálisan elfogadott jó illat, hiszen mindenkinek más illat a kellemes. Ebből jött az ötlet, hogy mi lenne, ha létezne egy olyan illat, amit mindenki kedvel, ezek legyenek akár feromonok, vagy más jellegű hormonális anyagok, amit a virágok bocsátanak ki.

Hogy izgalmassá tegyük a történetet, ki kellett találnunk valamit, ami veszélyessé teszi ezeket az ártalmatlannak tűnő növényeket. Számos tudóst felkerestem, akik génkutatással és neurobiológiával foglalkoznak. Ez volt a sztori bonyolult része – kitalálni azt, hogy hogyan és miért fertőzne meg egy növény egy embert. Együtt kieszeltünk egy olyan teóriát, amiben a hordozó egy vírus lenne és mivel a vírusok képesek mutálódni, így egy a növények számára veszélyt jelentő vírus később az emberekre nézve is veszélyes lehet. Ez elég ritka, de bizonyos körülmények között megtörténhet ilyesmi. Ez az ötlet képezte a történet alapját. Ezután beszélgettem egy agykutatóval, James Fallonnal, akinek a nevéhez kötődik egy olyan elmélet, ami szerint az emberek képesek különböző pszichotróp gyógyszereket orron keresztül belélegezni. Ez az elmélet alátámasztja az általunk elképzelt ötletet.

Rengeteg üvegházat jártunk be Hollandiában, hol másutt. Hollandia még mindig piacvezető a virágkertészet területén. Ezt én meglepőnek találtam, hiszen Hollandia egy kis ország, ezen a területen mégis a legfejlettebb technológiával rendelkeznek. Van itt egy gigantikus vállalat, a Royal Flora Holland, ami úgy néz ki, mintha a Szép Új Világba csöppentél volna – végtelen mennyiségű számítógép-vezérelt autó cirkál fel- alá, virágokkal megrakva.

Gordiuszi csomó

A tudomány különféle dolgokkal kísérletezik nap mint nap és soha senki nem gondol a következményekre. Mégis csinálják. Néha pozitív eredményeket is elérnek. Ez úgy rezonál a Lourdes c. filmemmel, hogy ott a csoda egyszerre pozitív és negatívként is értelmezhető. A boldogságvirágban a génmódosított növények tisztán pozitív eredményt hoznak, hiszen az emberek a pollen belélegzése után boldogok lesznek. Látszólag működik a dolog. No de milyen ára van ennek a boldogságnak? Engem a legjobban az ilyen ellentmondásos helyzetek, gordiuszi csomók foglalkoztatnak, amelyeket képtelenség kibogozni.