Ciro Guerra csodálatos látványvilágú alkotása főhajtás a kolumbiai Amazónia elveszett kultúrái és civilizációi előtt.
A Cannes-ban a Rendezők kéthete szekció fődíját elnyerő pszichedelikus kalandfilm a kritikusok szerint “lélekkel teli, furcsa és lenyűgöző felfedezőút” (The Playlist), “megrázó filmművészeti tanúságtétel” (Variety), “hipnotikus ragyogású, fekete-fehér odüsszeia” (Screen). A film egyik főszerepét a Borgmanból ismert Jan Bijvoet alakítja.
Karamakate, a nagyhatalmú amazóniai sámán, törzsének utolsó képviselője a világtól elvonultan, a dzsungel mélyén él. A magány évtizedei chullachaqui-vá változtatták, olyan emberré, aki emlékek és érzelmek nélküli üres kéregként létezik. Életét azonban felrázza egy amerikai etnobotanikus érkezése, aki a Yakrunát, a szent varázsnövényt keresi, amely megtanít álmodni. Együtt indulnak Amazónia szívébe, és utazásuk során a múlt, a jelen és a jövő egybeolvad, Karamakate pedig lassan visszanyeri elveszett emlékeit.
A történet a sámán és a két megszállott fehér ember road movie-ján túl a kolumbiai rendező kezében az őstermészet és a globalizáció örökös küzdelméről szóló gigantikus parabolává nemesül. A film egy őslakos szemével láttatja a gyarmatosítás groteszkségét, a hittérítés bornírtságát, és egy valódi ayahuasca-szeánsz után nekünk szegezi a kérdést: vajon elég bölcsek vagyunk ahhoz, hogy örökségünket ne játsszuk ki mohó anyagi érdekeknek?